The following publications are also available in English

Nincs demokrácia gyülekezési jog nélkül

Nincs demokrácia gyülekezési jog nélkül

„Onnantól kezdve, hogy az emberek nem gyülekezhetnek, és nem nyilváníthatnak szabad fórumokon véleményt, nincs meg az információáramlás, amely révén pártok szintjén szerveződni lehetne” – mondta Dr. habil. Cservák Csaba a Jó Állam Jelentés demokráciával foglalkozó hatásterületének workshopján. Az eseményen olyan kutatási indikátorokat mutattak be a kutatók, mint a politikai verseny, a politikai részvétel, a társadalmi kapcsolatok, a demokratikus joggyakorlás, valamint a sajtó- és szólásszabadság. Előadásukat követően külső szakértőkkel és szakmai partnerekkel vitathatták meg kutatási eredményeiket, valamint értékelhették az elmúlt évhez képest bekövetkező változásokat.

„A Jó Állam kutatásnak és a demokrácia hatásterületnek egyik fő szempontja volt, hogy az összehasonlíthatóság miatt megtartsuk a folyamatosságot” – emelte ki a kutatás vezetője. Cservák Csaba fő különbségként jelölte meg, hogy az időköziség szempontja a választások tekintetében prioritást élvezett a munkacsoportban. Mint mondta, a Jó Állam kutatás a 2014-es választásokat követően kezdődött meg. Ekkor nem voltak általános választások, így az összehasonlíthatóság miatt az időközi választásokat is górcső alá vették. Kiemelte, hogy a politikai demokrácia tekintetében a demokratikus társadalmi működés egyik legfontosabb letéteményese a szabad választás. A kiindulópont definiálása során elmondta, hogy a demokráciának sokféle jelzője és minősítése ismert a politológiai szakirodalomban. „A szemlélődési pont arra vezetett minket, hogy a demokrácia szűk felfogásából induljunk ki”- hangsúlyozta. Emellett a vizsgálódásuk fókuszába vontak az összehasonlíthatósági alapot gazdagító egyes aspektusokat is. Cservák Csaba a politikai verseny mellett a politikai részvétel fontosságára is felhívta a figyelmet. Mint mondta, ez  leginkább a parlamenti választásokon manifesztálódik. „A politikai részvétel szükséges, de nem elégséges”- fogalmazott. Egymástól elválaszthatatlan fogalomként jellemezte a gyülekezési, a véleménynyilvánítási és az egyesülési jogot. A képviselt demokráciába vetett hit elnevezésű szempontot a közügyekbe való beleszólás mutatójára cserélték, mert az új elnevezés választópolgárok tényleges hozzáállására utal. Ezt követően az alapvető jogok védelme és a joggyakorlás szempontjából a népszuverenitás három rétegét ismertette. Az első szerint a nép szuverén hatalmát egy ciklusban a parlamentre ruházza, így a nép nevében a parlament gyakorolja a hatalmat. A második értelmében a népszuverenitás elsőszámú letéteményese az alkotmány. „Az Alaptörvény alapozza meg” – emelte ki. A harmadik aspektus pedig azt jelenti, hogy a társadalmi szerződés szintjén manifesztálódik a népakarat. Az összevont hármas sajtószabadság mutatóját nevezte a legszubjektívebb összetevőnek. Mint mondta, az alkotmányjogi panasz az új Alaptörvény legfontosabb reformja. „Az Alaptörvény nyomán az új alkotmánybíróság törvény bevezette a klasszikus, valódi alkotmányjogi panasz intézményét” – fejtette ki. Hozzátette, ezt a német rendszerből a rendszerváltáskor szűken adaptáltuk a magyar jogrendszerbe. „Kizárólag akkor volt mód alkotmányjogi panasz benyújtására, ha maga az alkalmazott jogszabály alkotmányellenes volt” – hangsúlyozta. Óriási reform volt, mert korábban a jogalkotó akkor indult ki, hogy helytelen bírósági jogalkalmazás során az igazságszolgáltatás szempontjából a Kúria legfelsőbb szinten ezt orvosolni tudja, az alkotmányellenes jogszabályt pedig az Alkotmánybíróság megsemmisíti. „A fő konklúzió, hogy egy nem kellően átgondolt, joghézagot magában rejtő jogszabálynak a túlzottan merev alkalmazása óriási fokú emberi jogsértést okoz” – jelentette ki. Hozzátette, a jogintézmény bevezetés után az Alkotmánybíróság szűken élt ezzel a hatáskörével.

Dr. habil. Cservák Csaba a Jó Állam kutatásokban a demokrácia hatásterület jelentőségéről kiemelte, hogy a többi hatásterület nem virágozhat nélküle. Kitért a demokratikus deficit esetei mellett annak az esetnek a következményeire, amikor a választásokon a kisebbség győz, nem a többség. Meghatározó problémaként jelölte meg, ha a liberális gondolkozók az egyéni morál szerint bírálnak, nem pedig a társadalom által elfogadott közerkölcs szerint. „A dereguláció veszélyes” – mondta. A sajtószabadságnál kifejtette, hogy más elvárásokat támasztunk a közszolgálati média felé, mint a magánszektor esetében. Mint mondta, ahol elnyomás van és nincs sajtószabadság, ott az számít a legveszélyesebbnek, ha erre valaki felhívja a figyelmet.

Zárug Péter Farkas szakérőként vett részt a műhelybeszélgetésen. A politológus kitért arra, milyen a jó állam és annak irányítása. A mérhetőségi szempontrendszerek modernkori lefordításainak nevezte az indexeket, melyek alapján megpróbálják feltárni a demokrácia hatásterületét. „A jó államra való legnagyobb veszély az, amikor a tőke és a politika együttesen birtokba vesz olyan szférákat, ahol az államban a közjóról való gondolkodásnak kellene élnie” – mondta. Zárug Péter Farkas a kutatás indikátorai kapcsán különböző dilemmákat emelt ki. „A politikai verseny biztosítása rendkívül fontos és a demokrácia mibenlétéhez elementárisan kapcsolódik”- jegyezte meg. Hozzátette, ahol nincs vagy csak fél-szabad a verseny, ott nincs is demokrácia. Meglátása szerint a mai világban a verseny jogi kerete adott, de az előnyök egyenlőtlenek, hozzáférhetetlenek vagy elzártak. A társadalmi kapcsolatok előmozdítását a demokrácia érdekének tartja. „Ez is a hatalomfelfogás ideájától függ”- mutatott rá. A hatalom, a demokrácia, az állam és egyén gazdasági helyzete közötti összefüggésként kiemelte, hogy ha a társadalom alapegységei, a családok és egyének nem stabilak, akkor ki vannak téve a hatalom által annak, hogy a demokrácia ideáit áruba bocsátható szabadságként értelmezzék. A sajtó- és szólásszabadság kapcsán arra figyelmeztetett, hogy az információ megtöbbszöröződésében bekövetkező nem minőségi ugrás vak társadalom létrejöttéhez vezethet. „Az irányított kommunikáció vakabbá tudja tenni a társadalmat” – fogalmazott. Végezetül azt fejtegette, hogy az új kihívásokra a demokrácia milyen keretek között válaszolhat.

Dr. Farkas György a politikai verseny biztosításának és a politikai részvétel előmozdításának témájában szólalt fel. A hatásterületi kutató a politikai verseny kapcsán Pokol Béla professzorra hivatkozott. „A politika a társadalom egy nagy alrendszere, mely értékduálon alapszik: ellenzéken vagy kormányon lenni” – emelte ki. Mint mondta, ez az értékduál létezését jelzi. „A politika egyik legfontosabb mozgatórugója a verseny” – hangsúlyozta. Elmondta, hogy a politikai versenynek és részvételnek a demokrácia hatásterületen és Jó Állam szegmenésben közös tulajdonsága az egyedülállóan jelen levő politikai folyamatos ciklikusság tényezője, mely a demokrácia velejárója. A Jó Állam Jelentés szempontjából fontosnak tartja a kontinuitás és az állandóság szempontját, ugyanakkor szükségesként emelte ki, hogy részlegesen ciklikus mutatócserével éljenek. „Az időközi mutatót idén a rendes országgyűlési választások mutatójával cseréltük fel” – mondta. Elhangzott, hogy a politikai verseny három mutatóját mérik: a biztos pártválasztók arányát, a legnépszerűbb párt előnyét és a pártok népszerűségének koncentráltságát. „Minél nagyobb a biztos pártválasztók aránya, annál élesebb a politikai verseny” – hívta fel rá a figyelmet. Emellett hipotézisként jelölte meg még, hogy minél kisebb a legnépszerűbb párt előnye, annál jobban kiéleződik a verseny, valamint minél nagyobb a pártok száma, annál nagyobb a verseny. A pártok állami támogatása témakörében elmondta, hogy a kisebb pártokat tekintve kiegyensúlyozó szerepet vállal az állam. „Ez olyan tényező, amely versenyösztönző”- hangsúlyozta. A parlamenti interpellációra vonatkozó mutató alapján azt a következtetést vonta le, a legfontosabb hatalmi mozgatórugó a kormány parlament előtti felelőssége. „Ez a végrehajtó hatalom ellenőrizhetősége a törvényhozó hatalom által” – magyarázta. A pártstruktúra aggregált mutatójánál a politikai verseny esetében három belépési pontot azonosított. „Az első, hogy a párt legalább egyéni jelöltet tudjon állítani az országgyűlési választásokon” – mondta. Meglátása szerint a második, ha egy párt országos listát tud alakítani legalább 27 választókörzet és 9 megye megoszlásban. A harmadik lépcsőfok pedig a bűvös 1%-os támogatottság. Ezt „megkérdőjelezhetetlen belépő”- nek nevezte.

Dr. Rimaszécsi János a társadalmi kapcsolatok előmozdításának, a demokratikus joggyakorlás biztosításának, valamint a sajtó- és szólásszabadság biztosításának mutatóját ismertette. Elmondta, hogy a kutatás során olyan számszerű indikátorokkal is dolgoztak, melyek például megmutatták, hány politikai érdekképviselettel rendelkező gazdasági szervezet van Magyarországon. „Ez képet ad a politikai versenyről is” – jegyezte meg. Hozzátette, a másik csoportba a puha, soft szubjektív mutatók tartoznak, amelyek nagyobb érvényességgel, ám kisebb megbízhatósággal fedik le az adott kérdést. Kifejtette, hogy a kutatásnál módszertani kérdésként merült fel, hogy mely típusú indikátorokra helyezzenek nagyobb hangsúlyt: a kiszámítható számszerű indikátorokra, vagy a nagyobb érvényességi területet jelentő puha indikátorokra. „A cél az egyensúly” – árulta el. A helyi és országos népszavazás indikátorának elemzéséből kiderül, hogy területi megoszlásban kettősség jellemző. „Az érdekképviselettel foglalkozó szervek főleg a fővárosban tömörülnek, míg az önkéntes munkát végzők száma inkább vidéken jelentős” – fogalmazott. Ebből az a következtetés vonható le, hogy a helyi közügyek iráni aktivitás magasabb, mint Budapesten, hiszen a kisvárosi ember sokkal inkább a bőrén érzi az önkormányzati döntés következményének súlyát. A kutatásból kiderült az is, hogy a politikai szervezetek kiemelt helyen vannak; az ő támogatásuk többszörösével működik, mint az egyéb érdekképviseleti szerveké. Elmondta, hogy a nyitott kormányzat indikátora a kormányzati transzparenciáról ad átfogó képet. „2017-ben hazánk Lengyelország és Csehország mögött végzett e tekintetben” – mutatott rá. Az összevont sajtószabadság mutató esetében kiemelte, hogy ez újítás a munkacsoportban. „Negatív tendenciát tükröz, hogy a sajtószabadságnak az újságírók általi megítélése 2012 óta romlik. Végezetük kifejtette, hogy ez a mutató tekinthető a legszubjektívebbnek a hatásterület többi részéhez képest.

A műhelybeszélgetés a KÖFOP-2.1.2.-VEKOP-15-2016-00001 „A jó kormányzást megalapozó közszolgálat-fejlesztés” projektből valósult meg.

Szöveg: Fecser Zsuzsanna | Fotó: Szilágyi Dénes

Galéria


WordPress Video Lightbox