The following publications are also available in English

Fenntarthatóság a Jó Állam Jelentésben

Fenntarthatóság a Jó Állam Jelentésben

A Jó Állam Jelentés fenntarthatósági hatásterületét vették górcső alá a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, ahol szakmai workshop keretében vizsgálták meg a témát a szakemberek.

Dr. Kaiser Tamás, az Államkutatási és Fejlesztési Intézet tudományos igazgatója ismertette, hogy a Jó Állam Kutatóműhely 2013 decemberében alakult meg, kutatásait a rá következő évben kezdhette meg. A munka alapját képező Jó Állam Jelentés kiadása és fejlesztése azóta évről-évre megtörténik, immáron a negyedik jelentés készült el a köz szolgálatára. Az igazgató kiemelte, hogy a kutatási portfóliójuk az évek során folyamatosan terebélyesedett, így speciális kutatási pillérekkel egészült ki a jelentés. De miért indult el a közös munka? Az elmúlt 10-15 évben felértékelődött az egyes kormányzatok teljesítményének mérése, erre számos szervezet, az ENSZ, az OECD, vagy egyéb NGO-k készítettek mérési keretrendszert. Ezek között találhatók egy- és többdimenziós mérési struktúrák is. A nemzeti szintű kormányzati teljesítményértékelésben számukra mérföldkő volt a skót értékelési rendszer kiadása, amely fontos tanulságokkal szolgált a magyar jelentés felállításához. Nem egy átfogó, holisztikus képet akarnak alkotni, hanem egy jól megragadható koncepcióra kívánják felfűzni: „A kormányzati képességeket egyes hatásterületeken keresztül mérjük. Ezek adják a Jó Állam Jelentés tartalmi és szervezeti pilléreit.” A többdimenziós hierarchikus szervezeti struktúrához egy többdimenziós hierarchikus mérési rendszer dukál a tudományos igazgató szerint. A mérési rendszerük jelenleg 150 indikátort tartalmaz. Munkájukkal az államigazgatás, valamint az akadémiai kutatóközösség munkáját kívánják támogatni, hogy egy átlátható tükröt mutathassanak az államról. „A mi legfontosabb mércénk a mérhetőség: úgy kell szakmailag adekvát válaszokat adni, hogy azok megfeleljenek a mérhetőség kritériumának.” Kaiser Tamás szerint ezekhez hiteles, érvényes és megbízható indikátorok kellenek. A fenntarthatóság kérdéséhez hozzá kell kapcsolni a területi dimenziót, hogy a fejlődésorientált világban megfelelő választ tudjanak találni a vonatkozó gazdasági, versenyképességi, társadalmi és technológiai kérdésekre.

Bóday Pál, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője az indikátorok szerepét mutatta be a hallgatóságnak. Véleménye szerint az információnak egy csomagolási szintet kell találnunk, amely célorientáltan tudja bemutatni számunkra a vizsgált kontextust: ez az indikátor, amely fókuszáltan, rögzített céllal kiemeli a nagy adathalmazból a lényeget. Ezzel a kutatók célja, hogy a döntéshozást támogassák a bizonyíték és vélemény alapú indikátorokkal. „A fenntartható fejlődés mérését szolgáló indikátorok végső célja a folyamatok értékelése. A tendenciák ismerete lehetővé teszi a döntéshozók számára a stratégiaalkotást, előmozdíthatja a beavatkozást, és visszacsatolásként szolgálhat a már elvégzett feladatokról.” Fenntarthatóság szempontjából számos jelentésben és programban foglalt indikátor-, mutatórendszer létezik: ilyen a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia, Agenda 2030, EU SDG, vagy a Jó Állam Jelentés.

Pétenyi Sára, az ÁKFI Mérési és Módszertani Iroda munkatársa a fenntarthatósági hatásterület mellett a mérések és eredmények új vizuális megjelenítési lehetőségét ismertette.  A Jó Állam Jelentésben a fenntarthatósághoz öt dimenziót rendeltek hozzá: éghajlatváltozás, természeti erőforrások, energia és vízgazdálkodás, környezeti terhelések, társadalmi fenntarthatóság. A dimenziókhoz szintén öt mutatót párosítottak. A kutató kiemelte, hogy az egyes hatáskörök között nincs éles elhatárolódás, például a fenntarthatósághoz szorosan kapcsolódik a közösségi jóllét, valamint a pénzügyi stabilitás és a gazdasági versenyképesség kérdése.

Czippán Katalin, a Mérési és Módszertani Iroda fejlesztő szakembere a fenntartható fejlődés célrendszerének és a Jó Állam Jelentésnek a kapcsolatát mutatta be. Ismertette, hogy a legtöbb átfedés a közösségi jóllét hatásterületnél található. A szakember kiemelte, hogy manapság szinte a legtöbb jelentés viszonyítja magát a fenntartható fejlődés célrendszeréhez.  Czippán Katalin előadásában kitért a nemzetközi jelentések gyakorlatára is, bemutatta az ausztrál, az osztrák, valamint a svájci jó gyakorlatokat. „A Jó Állam Jelentés a kormányzat számára próbál egyfajta iránytűt mutatni” – emelte ki. A jelentés és a Fenntartható Fejlődési Célok közös nevezője véleménye szerint a jó kormányzás a fenntarthatóságért.

Besenyei Mónika, az NKE Fenntartható Fejlődés Tanulmányok Intézetének programvezetője kiemelte, hogy a jelentés, valamint az intézet célja hogy a témában kevésbé jártasak is döntési szemponttá tudják emelni a hatásterület kritikus pontjait. „A fenntarthatóság mindennek az alapja. Egy jó kormányzás célja, hogy fenntartható államot valósítson meg.” Felmerül a kérdés, hogy sikerül-e ezzel elérni a kritikus tömeget. A programvezető rávilágított, hogy az NKE-n azzal foglalkoznak, hogy a kérdéskört integrálják az egyetemi polgárok szemléletébe.

Szöveg: Podobni István  | Fotó: Szilágyi Dénes

Galéria


WordPress Video Lightbox