K.5.3. Az önkéntes társadalmi munka gyakorisága

Az önkéntes társadalmi munka végzésének ténye és gyakorisága utal egy állam társadalmának érettségére, a közösségi értékek megélésének képességére, a hálózatalkotási készségének meglétére, az emberi kapcsolatok erősségének mértékére, vagyis a társadalmi kohézió, a szociális tőke milyenségére.
Az önkéntes társadalmi munka gyakoriságáról általában elmondhatjuk, hogy az indikátor értéke 2018-ban 9 százalékponttal magasabb, mint 2017-ben­ volt, és különösen azok esetében nőtt jelentősen, akik év közben többször is végeznek önkéntes társadalmi munkát, segítik helyi közösségüket.
2017-hez képest 2018-ban­ 4 százalékponttal magasabb azok aránya, akik hetente többször is végeznek önkéntes társadalmi munkát, míg 5,8 százalékponttal magasabb a havonta 2-3 alkalommal önkéntes munkát végzők aránya. A havonta 1 alkalommal önkénteskedők aránya viszont már csak 2,8 százalékponttal magasabb 2018-ban­ 2017-hez képest. A kéthavonta 1 alkalommal önkénteskedők aránya pedig még kevesebbel, csupán 0,2 százalékponttal mozdult el.
2017-hez képest 2018-ban­ alacsonyabb az év folyamán néhány (2–5) alkalommal önkéntes munkát végzők aránya 2,0 százalékponttal, és szintén csökkent (2,1 százalékponttal) az év folyamán egy alkalommal önkéntes munkát végzők aránya. Ezen eredmények alapján valószínűsíthető, hogy a társadalomnak van egy aktivizálódó rétege, akik 2017-hez képest egyre nagyobb arányban végeznek önkéntes munkát.
A korosztályokat vizsgálva jelentős különbségek figyelhetők meg az évente legalább egyszer önkéntes munkát végzők arányában. A tavalyi adatokhoz képest a 18–24 éves korosztályon belül 1,3 százalékponttal magasabb azok aránya, akik végeztek önkéntes munkát, míg a növekedés a 25–34 éves korosztályban 13,2, a 35–44 éves korosztályban 10,1, a 45–55 éves korosztályban 6,8, az 55–64 éves korosztályban 3,8, a 65–74 éves korosztályban 14,5, és a 75 évesnél idősebb korosztályban 8,1 százalékpontos volt. A 65–74 éves korosztályban nőtt leginkább 2017-hez képest az önkéntes munkát végzők aránya. Ez talán abból az élethelyzetből adódik, hogy a nyugdíjba vonulást követően még további szakmai kihívásokat keresnek, adott esetben önkéntes munka formájában, vagy a nyugdíjasklubok aktív tagjaivá válnak.
Az önkéntesség mögött meghúzódó motiváció feltérképezése is fontos szempont: lehet a másokon való segítés öröme, az önkéntes tevékenység mint fontos társadalmi érték melletti elkötelezettség, valamint az az általánosnak tekinthető meggyőződés, amely szerint a rászorulókon segíteni erkölcsi kötelesség. Mindezek alapján az önkéntes munka lehetőséget adhat az egyén számára a társadalmi felelősségvállalásra.
Ugyanakkor fel kell hívni arra a figyelmet, hogy új típusú önkéntesség van kialakulóban, ahol a tudásalapú, információs társadalomra jellemző társadalmi értékek – a szaktudás, az egy életen át tartó tanulás elvárásainak való megfelelés stb. – állnak a középpontban.