G.3.2. Felnőttképzésben való részvétel (lifelong learning) a 25–64 éves korcsoportban

Az Európai Unió 2020-ig­ szóló stratégiájának céljai között szerepel az intelligens, fenntartható és befogadó gazdaság létrehozása. Ez nem képzelhető el a humán vagyon állandó fejlesztése, ezen belül a felnőtt- és továbbképzés – angol szóval lifelong learning, azaz élethosszig való tanulás – nélkül. Különösen fontos ez a munkaképes, 25–64 éves korcsoportban. Az ábrán a felnőttképzésben részt vevők arányának változását látjuk a 25–64 éves népességben, 2005 és 2017 között. A térképen a 2017. évi regionális értékek láthatók. Az adatokból az látszik, hogy a felnőttképzésben részt vevők aránya nagyon lassan nő. A 2015. évi kiugrást az okozta, hogy ebben az évben lehetővé vált a második szakma ingyenes megszerzése. A lendület azonban nem tartott tovább: 2016-ban­ és 2017-ben­ már visszaesést látunk.
Az adataink nemzetközi összehasonlításban különösen rosszak. A hőmérőn azt látjuk, hogy a magyar érték 4,7 százalékponttal rosszabb, mint az EU-átlag. A V4-országok mind messze le vannak maradva a fejlett országok mögött. A V4-csoporton belül Csehország adata a legjobb. A magyar érték a második, de amíg a többi V4-ország javította az arányt 2016-ról 2017-re, addig Magyarország rontotta. A legnagyobb, 1 százalékpontos javulás Csehországban következett be. A fejlett országokhoz viszonyított alacsony szintű felnőttképzési részvétel komoly versenyképességi veszélyekre figyelmeztet. A gyors ütemű digitalizáció versenyképesség- és termelékenységjavító hatása ilyen képzési szinttel nem lesz kihasználható, és ez a versenyképességben további lemaradást okozhat. Problémát jelent még a régiók közötti különbségek mértéke. A felnőttképzés alacsony szintje veszélyezteti a kevéssé fejlett régiók felzárkóztatását.
A KSH méri a munkahelyi szakmai képzéseket támogató vállalatok arányát is, vagyis azt, hogy a vizsgálatba bevont vállalkozások hány százaléka finanszírozza részben vagy egészben munkavállalói szakmai képzését. A mutató beszédes: arra világít rá, hogy a cégek mennyire tartják fontosnak, hogy munkavállalóikat folyamatosan továbbképezve nagyobb tudással és javuló termelékenységgel versenyezzenek a piacon. Az adat 2005-re­ és 2015-re­ áll rendelkezésre. 2005-ben­ az értéke 49%, 2015-ben­ pedig 44% volt. Mindez arra figyelmeztet, hogy a cégeknek alig fele hajlandó saját forrásokat áldozni munkavállalói tudásának, képességeinek bővítésére. Ráadásul a képzést finanszírozó cégek aránya még 5 százalékponttal csökkent is. A másik figyelmeztető mutató, hogy a munkahelyi szakmai képzésben részt vevők aránya az összes foglalkoztatotthoz képest mindössze 16% volt 2005-ben. Ez az érték kicsit, 3 százalékponttal javult 2015-re, és 19%-ot ért el.