F.5.5. Jövedelemeloszlás (Gini-index)

A Gini-index egy közgazdasági mérőszám, amelyet a jövedelem és a vagyon keresőrétegek közti eloszlásának mérésére használnak. A Gini-index értéke 0 és 1 (100%) közé esik, ahol a 0 érték a tökéletesen egyenletes eloszlást, az 1 (100%) pedig a teljes egyenlőtlenséget jelenti. A nagyobb értékhez nagyobb egyenlőtlenség tartozik. A társadalmi fenntarthatóság szempontjából a mutató értékének csökkentése nagyon fontos cél. A jövedelemeloszlási mutató nagysága, éppen úgy, mint önmagában a GDP (/fő), nem mond semmit az ország általános anyagi helyzetéről és a jólétről.
Magyarországon a Gini-index értéke 2005 és 2017 között összességében az egyenlőtlenebb jövedelemeloszlás irányába mozdult el (27,6%-ról 28,1%-ra nőtt). A mutató értéke jelenleg stagnál. Az országon belüli regionális különbségeket tekintve megállapítható, hogy a Gini-index a dél-dunántúli régióban a legmagasabb (32,4%), ezt követi a közép-magyarországi érték (29,3%). A legkisebb jövedelemegyenlőtlenség a Közép-Dunántúlra jellemző; a mutató értéke itt 23,3%.
Európai viszonylatban hazánk 2015-ben a középmezőnyben foglalt helyet, az EU28 átlagánál (31,0%) kedvezőbb jövedelemeloszlási értékkel (28,2%). A jövedelmi egyenlőtlenségek különösen magasak Litvániában (37,9%), Romániában (37,4%), valamint Bulgáriában (37,0%). Magyarországénál kedvezőtlenebb a jövedelemeloszlási mutató értéke számos nyugat-európai országban is (Németországban, Spanyolországban, Olaszországban, Portugáliában). Ugyanakkor jóval kisebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek Szlovákiában, Szlovéniában, Csehországban, Svédországban és Finnországban.
A Jó Állam Véleményfelmérés 1250 fős reprezentatív almintáján végzett kutatás szerint a magyar lakosságnak mindössze 27%-a bízik abban, hogy a most felnövő generáció életminősége javulni fog a mostani állapothoz képest Magyarországon. A megkérdezetteknek mindössze 31%-a gondolja úgy, hogy a saját gyermekei életminősége jobb lesz az övénél ugyanabban az életkorban, mint amelyben most ő van. Ennek a borúlátásnak nem kizárólag a jövedelemeloszlás egyenlőtlensége az oka, ám a háttérváltozók és az általános gazdasági trendek között kiemelkedő fontosságú az egyenlőtlenség kérdése.
A jövedelemeloszlási mutató, annak változása, valamint a lakossági vélemények is azt mutatják, hogy a kormányzati képességek alkalmazására szükség van a jövedelmi egyenlőtlenségek csökkentése érdekében. Megfelelő foglalkoztatáspolitikával, az elmaradott térségek és a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatására irányuló intézkedésekkel, a kevésbé tehetős rétegeket előnyben részesítő differenciált adóztatással, illetve a legszegényebb rétegek támogatásával közvetetten – de akár közvetlenül is – kedvező hatást lehet gyakorolni a mutató értékére, valamint csökkenthetők a jövedelmi különbségekből adódó társadalmi feszültségek. Érdemes megvizsgálni azon országok társadalompolitikai intézkedéseit, ahol a magyarországinál jóval kisebbek a jövedelmi egyenlőtlenségek.