F.2.5. Az újrafeldolgozással hasznosított hulladék aránya

A műanyag hulladékok megjelenése a vizekben, a táplálékláncban egyre több hírben szerepel. Amennyiben el szeretnénk kerülni, hogy az élővilágban kezelhetetlen mennyiségű hulladék halmozódjon fel, amelynek mérgező, szennyező hatása egyre nyilvánvalóbb, a hulladék újrahasznosítására van szükség.
A használati tárgyak és a csomagolóanyagok megtervezése során korábban nem érvényesült az újrahasznosítás szempontja, így lehet, hogy sokszor olyan anyagokból álltak, amelyek megnehezítik vagy ellehetetlenítik a különválasztást, az újrahasznosítást. Ilyen például a sörösdoboz, amelynek a festékanyaga nehezíti meg a szétválasztást.
Ahogy az újrahasznosításra törekvés terjed, a gyártók egyre inkább törekszenek arra, hogy a gyártmányoknak legalább anyagában történő újrahasznosítását megoldják.
Ennél előremutatóbb a „bölcsőtől a bölcsőig” gondolkodásmód, amely nemrég jelent meg a gazdaságban, bár még nem sikerült teret nyernie. Azt a törekvést jelenti, hogy egy termékből az életciklusa végén minimális ráfordítással újra ugyanazt a terméket próbálják gyártani. Ehhez már a gyártás kezdetekor ismerni kell a termék teljes életciklusát. Az életciklus-analízis egyelőre ritka a piacon, aminek fő oka, hogy sok vegyületről még nem rendelkezünk kellő információval. Az újrahasznosító gyártás igyekszik száműzni minden potenciálisan veszélyes vegyületet, illetve olyanokat használni, amelyek bizonyítottan nem veszélyesek.
Magyarországon az anyagában történő újrahasznosítás a teljes gazdasági metabolizmust nézve meghaladja az 51%-ot (51,4%), és évről évre növekvő tendenciát mutat. Mind a tendencia, mind pedig a mennyiség kedvező. Ugyanez igaz a lakossági eredetű hulladék újrahasznosítására is (34,6%), amelyet állandóan növekvő tendencia jellemez. Bár az EU28 átlagával és egyes fejlett gazdaságok adataival összevetve hazánk lemaradásban van, a visegrádi országok között a középmezőnyt képviseli.
Az EU28 átlaga (45%) jelentősen meghaladja a magyar adatot, és vannak az EU-n belül olyan kiemelkedően jól teljesítő, fejlett gazdasággal rendelkező országok, mint Németország vagy Hollandia, ahol ez az arány 50% feletti.
A térképes bontásból látható, hogy a nagyobb arányú újrahasznosítás a városiasodott környezettel korrelációban van, és a legnagyobb lemaradást az aprófalvas térségek mutatják Somogy, Baranya, Tolna, Veszprém, Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megyékben. Ez alapján elmondható, hogy a városi hulladék országos átlagnál nagyobb hányadát hasznosítják újra, míg az elmaradottabb vidéki térségekben ez az arány átlag alatti.
Az életciklus-analízisnek része kell legyen a hulladék sorsának pontos figyelembevétele, a hulladék feldolgozásának kérdése, az innováció és a szakértők bevonása. Eddig csak olyan egyértelműen hulladéknak minősülő dolgokat említettünk, mint a műanyagok, de gondolhatunk biomassza-eredetű hulladékra is, amely jelenleg nem hasznosul, de számos innováció létezhet, amelynek segítségével hasznos talajtápanyag lehet belőle a mezőgazdaság számára.