K.2.2. A jövedelmi szegénység kockázata

A relatív jövedelmi szegénység egy olyan mutatószám, amely a szegénységet a jövedelem, a háztartás jövedelmi helyzete felől ragadja meg, és forintosított értékhez viszonyít. A lakosság jövedelmi középértéke alapján meghatározott szegénységi küszöb azt fejezi ki, hogy azok, akiknek a mindennapi megélhetéshez rendelkezésre álló jövedelme lényegesen kevesebb, mint az átlagérték, anyagi szempontból a társadalom perifériájára szorultnak tekinthetők: őket nevezhetjük anyagi szempontból szegénynek. Az arányszám hivatalos megfogalmazása szerint a mutató a medián ekvivalens jövedelem 60%-ánál kevesebb jövedelemmel rendelkező háztartásokban élő személyek arányát fejezi ki a teljes lakossághoz viszonyítva. A jövedelmi szegénységet leíró indikátor tehát relatív mutatószám, amely az adott társadalmi környezetben értelmezhető, az adott társadalom, az adott ország jövedelemeloszlásától függ. A relatív jelleg abból fakad, hogy a mutató egy adott egyén szegénységét a társadalom többi tagjának jövedelméhez viszonyítva értékeli. A relatív jövedelmi szegénység az egyik részmutatója a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatát mérő AROPE-mutatónak. Hazánkban a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya az elmúlt három évben kismértékben bár, de folyamatosan csökkent. 2016-ban a lakosság 14,5%-a élt a jövedelmi szegénységi küszöb alatti jövedelemből, a mutató értéke 0,4 százalékponttal csökkent az előző évi értékhez képest. Hazánkban nem mutatható ki jelentős különbség a férfiaknál és a nőknél. A háztartás összetétele és mérete jelentős hatást gyakorol a jövedelmi szegénység kockázatára. Az országos mutatószámnál lényegesen magasabb, 37,5% az egyszülős családokra számított érték. A három vagy több gyermeket nevelő családok, háztartások esetén is magas a mutató értéke: minden negyedik nagycsalád él a szegénységi küszöb alatti jövedelemből. Az egyik kiemelten veszélyeztetett csoportot a munkanélküliek jelentik. A munkanélküliek közel fele (48,5%) él relatív jövedelmi szegénységben. Az elmúlt évhez képest jelentősebben csökkent a munkanélküliekre számított jövedelmi szegénységi arány, a veszélyeztetettek aránya ebben a csoportban 5,9 százalékpontos csökkenést mutat. A foglalkoztatottak esetén a relatív jövedelmi szegénységben élők aránya 9,6%, míg a nyugdíjasok esetén a mutatószám még alacsonyabb: 7,1%-uk él a jövedelmi szegénységi küszöbnél kevesebb jövedelemből. Az Európai Unió egészét tekintve a relatív jövedelmi szegénységben élőket leíró arányszám 17,3%, ami az elmúlt években lényegi változást nem mutat. Európára jellemző, hogy a relatív jövedelmi szegénység a legdominánsabb elem a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés három dimenziója közül. Magyarországra nem ez a jellemző: az AROPE-mutató alapján veszélyeztetetteknek számítók legnagyobb hányadát nem a jövedelemi szegénység, hanem az anyagi depriváció által érintettek teszik ki. Az egyes országokra jellemző arányszámok összevetésekor és elemzésekor fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a mutató a relatív jellege, számításának normatív természete miatt nem alkalmas az egyes országokban élők abszolút jövedelmi helyzetének összehasonlítására. A mutató értéke egyedül Csehország esetében marad 10% alatt. Nemzetközi összehasonlításban Hollandia (11,6%), Dánia (12,2%), Szlovákia (12,3%), Finnország (12,4%) és Franciaország (13,6%) állnak az országok sorba rendezett listájának az elején. Magyarország mutatószáma az Európai Unió egészére számított értéknél jobb, 2,4 százalékponttal alacsonyabb. Az európai tagállamok közül 20%-nál magasabb a relatív jövedelmi szegénységi arány Görögországban (21,4%), Észtországban (21,6%), Bulgáriában (22%), Spanyolországban (22,1%), Litvániában (22,2%) és Lettországban (22,5%). A listát Románia zárja, ahol minden negyedik ember (25,4%) a szegénységi küszöbnél kevesebb jövedelemmel rendelkezik.