F.3.5. Energiaintenzitás

Az energiaintenzitás a bruttó energiafelhasználás és a GDP hányadosa. A mutatószám segítségével meghatározható, hogy egységnyi hozzáadott érték előállítása mekkora bruttó energiafelhasználással járt. A mutató csökkenése mutat a fenntarthatóság irányába. A mutatószámot Európára kg-olajegyenérték/ 1000 euróban adják meg. 2000 és 2015 között az energiaintenzitás Magyarországon összességében 28,7%-kal csökkent, 314,4-ről 224-re. A csökkenő trendet időnként megszakítják kisebb növekedések bizonyos években (2005-ben, 2009-ben és 2015-ben). Ennek okai részben az aktuális gazdasági szerkezetben keresendők, valamint abban, mennyiben kap (vagy nem kap) prioritást az egységnyi hozzáadott érték előállítására fordított energia folyamatos csökkentése, mint cél. Európai összehasonlításban az látszik, hogy Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában a mutató Magyarországhoz hasonló értéket vett fel 2015-ben, Csehországban némileg magasabbat. Észtországban másfélszer, Bulgáriában kétszer akkora az energiaintenzitás, mint hazánkban. A nyugat-európai országokban ugyanakkor az energiaintenzitás jóval alacsonyabb: 2015-ben Dániában és Írországban negyedakkora, míg Németországban, Franciaországban, Spanyolországban, Ausztriában, Olaszországban feleakkora volt, mint Magyarországon. A további fejlődés ezen a téren hazánkban elengedhetetlenül szükséges, a javuló tendenciát erőteljesebbé kell tenni. Érdemes tanulmányozni a kisebb energiaintenzitással bíró országok energiahatékonyság-javítást célzó intézkedéseit. Az energiaintenzitási mutató javítására a kormányzati képességek szintjén javasolt megoldási módok: az energiahatékonyság javítása a meglévő gazdasági tevékenységek esetében, valamint a kevésbé energiaintenzív gazdasági ágak, tevékenységek előtérbe helyezése, támogatása. A 2017-es Jó Állam Véleményfelmérés reprezentatív adatfelvételéből kiderül, hogy a lakosság az államnak az energiahatékonyság javulását célzó intézkedéseivel 55%-ban elégedett, miközben 83% egyetért azzal, hogy az államnak anyagilag ösztönöznie kell a vállalkozásokat arra, hogy környezetvédelmi szempontból a lehető legkorszerűbb megoldásokat alkalmazzák. A kormányzati beavatkozás közvetlen hatása az egységnyi értékteremtésre jutó kisebb energiafelhasználás, ami a fenntarthatóság irányába mutat. Közvetett hatása pedig a jobb gazdasági teljesítmény, amely hatékonyabban, így alacsonyabb egységköltségek mellett állítja elő ugyanazt az értéket. Érdemes szem előtt tartani, hogy a magyar háztartások energiaintenzitása az egyik legnagyobb az unióban, amit a lakóépületek korszerűsítésével lehetne a leginkább csökkenteni. A véleményfelmérés ebből a szempontból félrevezető eredményeket produkál, mert az otthonul szolgáló épület állapotával, valamint szigetelésével való nagyfokú elégedettség (77% és 73% a 2500 fős mintában) információhiányra utal. Mintha a lakosság nem tudná, mekkora energiahatékonysági tartalékok rejlenek a korszerűsítésben. Az elérhető források hatására ugyanakkor kezd nőni az érdeklődés a korszerűsítés iránt. Sajnos a rezsicsökkentés nem kedvezett a folyamatoknak, hiszen torzulást okozott a tényleges energiafelhasználás megítélésében. Fontos lenne annak tudatosítása, hogy a korszerűsítések és az energiahatékonyság nem csupán a pénztárca szempontjából fontos intézkedés, de hosszú távon csökkenti a változásoknak való kiszolgáltatottságot is. Az összességében javuló energiaintenzitás az energiát hatékonyabban használó tevékenységek terjedésére utal. Ugyanakkor nem folyamatos a javulás, vannak kisebb-nagyobb visszaesések. Az EU-n belül Nyugat-Európa országaiban sokkal kedvezőbb az energiaintenzitási mutató. A fejlődés ezen a téren szükségszerű, a mutató további csökkentése a cél, mert az az energiahatékonyság javulását jelenti.