B.5.4. A lakosság anyagi biztonságérzete

A Háztartási költségvetési és életkörülmény címet viselő adatfelvétel a KSH által évente szervezett, a lakosság életkörülményeinek feltárására irányuló felmérés. A 2017-es kérdőíves kutatás főbb témakörei között a háztartástagok, a lakásjellemzők, a tartós fogyasztási cikkek, a háztartási bevételek, jövedelmek, a relatív anyagi helyzet, a jövedelemelvárások, az eladósodottság, az adott és kapott támogatások, a háztartási kérdések (köztük az egészségügy területe), a költözés szerepeltek. A kérdőív egyik kérdése arra irányult, a lakosság hogyan ítéli meg saját, relatív anyagi helyzetét. A „Képes volna-e az Önök háztartása arra, hogy egy váratlan, nagyobb összegű kiadást a saját forrásaiból fedezzen?” kérdésre „igen” vagy „nem” válasz volt adható. A váratlan, nagyobb összegű kiadás fedezésére való képesség az anyagi biztonságérzet alapja: az egyén bízik abban, hogy a változó körülmények mellett is képes lesz megfelelő erőforrásokat előteremteni. A 2016-os kérdőíven 70 ezer Ft volt a megjelölt kiadási tétel, 2017-ben 74 ezer Ft.
Amíg 2013-ban 69,4%, 2016-ban 64%, 2017-re egy minimális növekedéssel 64,5% volt azoknak a válaszadóknak az aránya, akik olyan háztartásban élnek, ahol nem tudnák megoldani a megjelölt összeg kifizetését.
A területi dimenzió szerinti vizsgálat értelemszerűen igazodik az országos tendenciához – minden régióban sokkal magasabb azok aránya, akik nem tudnának eleget tenni egy váratlan fizetési kötelezettségnek. 2017-ben a régiók közül az „igen” válaszok aránya Közép-Magyarországon volt a legmagasabb, ahol jóval az országos átlag felett, a válaszadók 42,5%-a adott pozitív választ. A „nem”-ek aránya a dél-dunántúli régióban volt a legmagasabb, ahol a válaszadók 73,8%-a úgy vélte, hogy nem tudná finanszírozni a kérdéses kiadást. 2016-hoz képest ez utóbbi régióban volt a legdrasztikusabb a változás is, mivel 2017-re 6,4 százalékponttal csökkent a kiadást fedezni tudó válaszadók aránya.
Amennyiben településtípus szerint vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy 2017-ben egyedül Budapesten volt viszonylag magas, 51% azok aránya, akik finanszírozni tudtak volna egy nagyobb kiadást. A település méretének csökkenésével ez az arány is csökken: míg a megyeszékhelyeken, a megyei jogú városokban 35,8%, az egyéb városokban 31,8% volt azok aránya, akik a kiadási tételt ki tudnák fizetni, a községek esetén már csak 28,9%.
A korcsoport szerinti bontásban is az figyelhető meg, hogy 2017-re minimálisan, de nőtt a negatív válaszok száma: a 20 év alattiaknál volt a legmagasabb a „nem”-mel válaszolók aránya – 2016-ban 97,3%, 2017-ben 100%. Ezzel ellentétben pozitívabban ítélte meg a kérdést a 30–39, valamint a 60 évesnél idősebbek korcsoportja, náluk 2017-ben 61,4, illetve 63% volt a „nem”-mel válaszolók aránya.