F.3.2. Egy főre jutó közüzemi vízfogyasztás

Magyarországot szokás víznagyhatalomnak is nevezni, ezért az elérhető édesvízkészletekkel való takarékosság ritkán merül fel központi kérdésként. Ugyanakkor a főként az Alföldön fúrt illegális kutak problémája, valamint a nyáron egyes településeken tapasztalható alacsony víznyomás és az egyre gyakoribb hőhullámok miatt intenzívebb öntözés közötti összefüggés ráirányítja a figyelmünket a vízkészlet korlátosságára. Az adatok alapján a lakosságnak szolgáltatott víz mennyisége, továbbá az egy főre jutó vízfelhasználás egyaránt tartós csökkenést mutatott egészen 2015-ig, de akkor sajnos ismét növekedni kezdett. Bár az egy főre jutó vízfelhasználás nem tér el jelentősen a visegrádi térség országaira jellemző 40 m3/fő/év értéktől, azonban vannak olyan országok is az EU-ban, ahol sikerült a harmadára csökkenteni ezt az értéket (Belgium). A lakossági vízfelhasználásnak csekély töredéke ivóvíz. Hazánkban jelentős a palackozott ásványvíz fogyasztása, amely más szempontból jelentős környezeti teher (PET palack), míg a víz minősége legtöbbször nem jobb a csapvízénél. A fenntarthatóság terén jelentős lépésnek számítana, ha egyre többen választanák a környezetbarát vezetékes ivóvizet a palackos helyett. A lakosság a legtöbb vizet a WC-öblítésre és a tisztálkodásra fordítja. Hazánkban már a legtöbb új csaptelep fel van szerelve levegőt hozzákeverő perlátorral, amely a vizet habosítja, így az érzet megmarad, de a fogyasztás csökken. Az ilyen perlátorok szélesebb körű bevezetésével a lakossági vízfelhasználás legalább negyedét meg lehetne takarítani. Ezzel együtt némileg csökkenne a használati melegvíz-igény, vele a meleg víz előállításához szükséges energia felhasználása is. A szemléletformálás szerepe jelentős ezen a téren. Míg számos kampány foglalkozik az energia megtakarításának lehetőségeivel, addig a víztakarékosságra kevesebb figyelem jut. A szárazságtűrő gyepek népszerűsítése a nyáron sok öntözést kívánó angol jellegű gyepekkel szemben, az öntözési célú csapadékgyűjtés propagálása mind a jó minőségű ivóvíz megtakarítását tenné lehetővé. A térképes adatok megerősítik azt a feltételezést, hogy urbánusabb és turisztikailag frekventált környezetben a lakosság vízfogyasztása látszólag nagyobb (a vendégek fogyasztása is megjelenik, de a számolás során csak a helyi lakosokat veszik figyelembe), mint az elmaradottabb, aprófalvas térségekben, amelynek életmódbeli és gazdasági okai lehetnek, hiszen egy aprófalvas térségben, ahol különféle egzisztenciális problémákkal küzdenek, eleve takarékosabban bánnak a vízzel, így is csökkentve kiadásaikat. A döntéshozatalban és a vízi közműveket kezelő cégek üzletpolitikájában a rezsicsökkentést olyan sávozott árakkal lehetne összekötni, ahol azok kapnának nagyobb ártámogatást, akik több vizet spóroltak meg, mert meg kell itt is említeni, hogy a rezsicsökkentés célja, miszerint a kormány a lakossági felhasználás terheit igyekszik csökkenteni, önmagában ugyan jó cél, azonban a fogyasztás növekedéséhez is vezethet, így árnyaltabb, a fenntarthatóságot figyelembe vevő döntésekre és eljárásokra van szükség.