K.5.3. Az önkéntes társadalmi munka gyakorisága

Mutató leírása

Az önkéntes társadalmi munka végzésének ténye és gyakorisága utal egy állam társadalmának érettségére, képességére a közösségi értékek megélésére, a hálózatalkotási készségének meglétére, az emberi kapcsolatok erősségének mértékére, vagyis a társadalmi kohézió, szociális tőke milyenségére. A grafikonok alapján, összességében megállapítható, hogy a magyar társadalom túlnyomó része (mintegy 70-80%-a) nem végez rendszeres önkéntes társadalmi munkát, és a nők valamelyest intenzívebben vesznek részt önkéntes munkában, mint a férfiak. Szembetűnő adat, hogy a fiatal korosztály, a 18–24 évesek, utánuk a fiatal felnőttek, a 35–44 és a 45–54 évesek az átlagnál aktívabbak az önkéntes munka végzésében: a fiatalok mintegy 40%-a, a fiatal felnőttek mintegy 33–40%-a vett részt önkéntes munkában a vizsgált 2016-os és 2017-es évek folyamán, legalább évi egy alkalommal. A kor növekedésével a társadalmi munka végzésének intenzitása csökken: miközben a 65–74 éveseknek még mintegy 20%-a vesz részt minimum évente egyszer társadalmi munkában, addig a 75 évesnél idősebb korosztály 90%-a nem végez önkéntes munkát. Nincs kiugró, számottevő különbség az elvégzett önkéntes társadalmi munka gyakoriságában: megközelítőleg azonos szinten mozognak a kéthavi egyszeri és az évi egyszeri önkéntes munkavégzés arányai 2017-ben (4,0% és 6,5%). 2017-ben a leggyakoribb önkéntesség (legalább kéthavonta egyszer) inkább a férfiakat jellemezte, miközben a nők az év folyamán néhány alkalommal végeztek több önkéntes munkát, mint a férfiak. Összességében azonban a Nem fordult még elő kategória jellemzi a magyar társadalmat (83,7% férfiak, 83,0% nők). Az értékelvűség, a közösségi irányultság (másokra figyelés) meglétét jelzi az adakozás, adományozás jelenléte a társadalomban, melyet az indikátor „Az elmúlt egy évben körülbelül hány forint értékben adományozott Ön rászorulóknak, jótékonysági szervezeteknek?” kérdéssel mért fel. A nők mintegy 30%-kal többet adományoztak 2016-ban, mint a férfiak, de az adományozott összegek átlaga nem nagy: 1834,7 Ft. Érdekes adat, hogy csekély értékben (822,7 Ft) olyan személyek is adományoztak pénzösszegeket, akik nem rendelkeztek munkahellyel. Az iskolai végzettség szerinti bontás az adományozásban szintén tanulságos tényt mutat: minél feljebb megyünk az iskolai végzettségben, annál nagyobb pénzösszegű adományról tesznek tanúságot a megkérdezettek (nyolcosztályos végzettségnél 367,6 Ft, miközben felsőfokú végzettségnél messze az átlag fölött, 4368,2 Ft az évi adományozás szintje). Ez a tény azt mutatja, hogy az iskolázottság pozitívan befolyásolja a szociális tőkét, a másokra való figyelés attitűdjét. Korcsoport szerinti bontásban a 18–39 évesek az átlag körül adakoznak (1716 és 1573 Ft), míg a 40–59 évesek adják a legtöbbet 3093 és 2455 Ft-tal. A 60–69 éves korosztály a legkevésbé adakozó (670 Ft), az idősek (70 év felett) viszont nagyobb nagylelkűségről tesznek tanúságot (1427 Ft-tal). Azok a háztartások, ahol nincsen gyermek, többet adnak, mint a gyerekes családok (1994 és 1477 Ft), de ezek az összegek nem teszik ki az éves szintű minimálbér néhány ezrelékét sem.

Mutató ábrák


Forrás: NKE JÁV


Forrás: NKE JÁV

Mutató térkép

Összefoglalás

Átlagosan a magyar lakosság mintegy 20%-a vett részt önkéntes társadalmi munkában évente egyszer vagy néhányszor.

Visszajelzés küldése

Mutatókataszter

Hasznos volt?