K.4.5. Vándorlási különbözet

Bevándorló az, aki külföldön született és élt, azonban végleges letelepedési szándékát jelentette be Magyarországon, valamint aki ideiglenes külföldi tartózkodásból tért vissza Magyarországra. Kivándorló az, aki a végleges külföldi letelepedés szándékával vagy ideiglenes külföldi tartózkodás céljából hagyja el Magyarországot. A bevándorlók és a kivándorlók különbözetét mutatja be évente a vándorlási különbözet. A bevándorlók száma 2010 óta folyamatosan emelkedik, és 2015-re az eddig mért legmagasabb szintet érte el: ekkor a bevándorlók száma 58 344 fő volt. A 2015. évi bevándorlók korcsoportonkénti megoszlása szerint a 25–29 éves korosztályból 9557 fő, míg a 20–24 éves korosztályból 8956 fő vándorolt be Magyarországra, ez az eredmény a 25–29 éves korosztályban 2014-hez képest 10%-os növekedést jelent, míg a 20–24 éves korosztályban 9%-os emelkedést. Megállapítható, hogy lassan, de évről évre növekszik a Magyarországra bevándorló személyek száma. A kivándorlók száma 2007 óta folyamatosan emelkedik, azonban 2013-ban a kivándorlók száma (33 693 fő) 46%kal nőtt 2012-höz (23 074 fő) képest. Ez az arány 2014-ben (42 213 fő) 2013-hoz képest már csak 20,2%, és 2015-ben (43 225 fő) 2014-hez képest 2,3%-kal emelkedett. A kivándorlási ütem tehát lelassulni látszik. A kivándorlók száma ugyan nőtt 2015-ben, azonban nem olyan ütemben, mint a bevándorlók száma. 2015-ben a bevándorlók száma 58 334 fő, a kivándorlók száma 43 225 fő volt, amelynek eredményeként 1,35-szor nagyobb a bevándorlók száma a kivándorlókéhoz képest. A kivándorlók korcsoport szerinti megoszlása azt mutatja, hogy a legtöbben a 25–29 éves korosztályból hagyták el Magyarországot (9804 fő). A bevándorlók és a kivándorlók arányát bemutató vándorlási különbözet szerint több bevándorló érkezik Magyarországra, mint ahány fő elhagyja, hiszen 2014-ben 12 368 fő volt a vándorlási különbözet, ami 2,89-szeres növekedés 2013-hoz képest. Ez folytatódott 2015-ben is, hiszen hazánkban a vándorlási különbözet 15 119 fő volt, ami 1,22-szeres növekedés 2014-hez képest. A vándorlási különbözet bemutatása során az országon belüli térségek esetében nem hagyhatjuk figyelmen kívül a belső vándorlási különbözet alakulását, amelynek indikátora az odavándorlók és az elvándorlók számának különbözetét mutatja ezer lakosra számítva, és magában foglalja az állandó és az ideiglenes vándorlást is. Ennek alapján – a vándorlási egyenleg és a természetes szaporodás alakulása szerint – megkülönböztethetők a befogadó térségek (ahol a vándorlási különbözet pozitív) és a kibocsátó térségek (ahol a vándorlási különbözet negatív). Az egyén társadalmi közérzetét jelző fontos indikátor a belső vándorlási különbözet, amelynek jelentőségét felértékelik olyan tényezők, mint a munkaerőpiaci feszültségek oldása és a lakásviszonyok alakulása. Az indikátor szerint az országon belüli belső vándorlásban Közép-Magyarország a leginkább befogadó régió. Ezt támasztja alá, hogy 2003 és 2015 között lakosainak száma folyamatosan és nagymértékben növekedett, különösen a 2007–2010 közötti időszakban. E régió befogadó jellege elsősorban a kedvezőbb foglalkoztatási lehetőségekkel függ össze.