K.2.4. A nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya a teljes népességen belül

A szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés harmadik dimenziója a munkaerőpiaci kirekesztődésre koncentrál. A mutató azon személyek arányát mutatja a teljes népesség arányában, akik olyan háztartásban élnek, ahol a munkaképes korú tagok nem, vagy csak nagyon keveset dolgoznak. A mutató jelentősége abban áll, hogy a munkától való távolmaradás vagy a munkaerőpiacról való kirekesztődés olyan anyagi és társadalmi következményekkel jár, nem csupán az egyénre, hanem az egyén környezetében élőkre vonatkozóan is, amelyek nehezen visszafordíthatók. A vizsgált jelenség tehát nem csupán az anyagi következmények miatt fontos, hanem azért is, mert a háztartás tagjainak munkából való kimaradása negatív mintaként szolgál a háztartás fiatalabb tagjai számára, és ez a szegénység, a kirekesztődés generációkon át történő örökítését eredményezheti. A munkaintenzitás tehát arra ad választ, hogy a háztartás munkaképes korú tagjai a lehetséges munkaidejük mekkora részét töltik munkavégzéssel. Azokat a személyeket veszélyezteti a leginkább a szegénység vagy a kirekesztődés, akiknek a környezetében élő munkaképes felnőttek a lehetséges munkaidő kevesebb mint 20%-át töltik munkával. A mutató értéke az elmúlt három évben folyamatosan csökkent hazánkban. 2016-ban a lakosság 8,2%-a élt nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban. Ez 1,2 százalékpontos csökkenést jelent az előző évben mért adatokhoz képest. A mutató értékét a nemzetközi gyakorlat különböző korcsoportokra vonatkozóan adja meg, ezért a tagállamok közötti összehasonlításban a 0–59 évesekre vonatkoztatott értékeket veszik alapul. Hazánkban a mutató 0–59 évesekre számított értéke 2015-ben 9,4% volt, ami nemzetközi összehasonlításban a középmezőnyt jelenti, az Európai Unió egészére jellemző értéknél (10,6%) alacsonyabb. A munkaszegénység Luxemburgban (5,7%) és Svédországban (5,8%) a legalacsonyabb, míg 15% fölötti a mutató értéke Spanyolországban (15,4%), Görögországban (16,8%) és Írországban (19,2%). Az eredményekből az rajzolódik ki, hogy míg hazánkban folyamatosan csökken a nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élők aránya, európai környezetben a mutató értéke jellemzően kisebb-nagyobb mértékben növekszik. Legnagyobb mértékben azokban a tagállamokban nőtt a munkaszegény háztartások aránya, ahol a mutató értéke amúgy is magas. Belgiumban 11,4%-ról 14,9%ra, Írországban 17%-ról 19,2%ra emelkedett egy év alatt azok aránya, akik nagyon alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek.